Csukd be egy pillanatra a szemed….s hallgasd csak meg a csend muzsikáját, ahogy zümmög a szobában egy légy, ahogy tiktakkol az óra és azt ahogyan mélyet szippantasz a szobában szét áradó citromfüves olaj illatába. A pokrócodba begubózba hálát mormolsz el magadban, hogy ezen az esős hétvégi napon ezt a pillanatot is megélheted, hiszen képessé váltál nyakon csípni a „most” élményét és csak ringatózni benne.
Ha olvasni van kedved, olvasol, ha futni van kedved, futsz, ahogy a lábad bírja, de már nem magad elől, hanem önmagadért. Csuroghatnak le rólad az esőcseppek, melyek már nem könnyek. Ez csupán az ősz sziluettje. Belül nálad indiánnyár van. Ha úgy tartja kedved kortyolod egész nap azt az egy kávét a te saját ritmusodban, amihez nem kell már barna cukor sem. Rájöttél, hogy már te magad is képes vagy megédesíteni az életedet. A lelkedet puha köntösbe öltözteted fel és bár napról napra egyedül hajtod le a párnádra a fejedet, tudod, hogy ez csak egy múló állapot, amit most még a saját társaságoddal osztasz meg, de teszed ezt kisimult mosollyal az arcodon. Tudod, fészket raksz szorgosan, türelemmel az igaz szerelemnek, előkészítve a meleg és szerethető helyet a másik felednek.
Egyedül jöttél eme színpompás, kalandos világra, amit most egy vadregényes kalandként élsz meg, fejleszted magad és a csend már a társad lett. Mersz kilépni a színpadra, ami darabnak te magad váltál a rendezőjévé, s ahol dobosok és szirének énekelnek és táncolnak. Ebből te nem akarsz már kitáncolni, mivel érzed, hogy a helyeden vagy. Ha lehull a függöny, akkor hatalmas tapsvihar árad szét benned, önbizalmadat növelve. Szépen lassan elfogadtad, hogy a ráncok az arcodon a bölcsesség mérőfokai és a hasad is a sok nevetéstől válik még kockásabbá.
Tudod, hogy nem vagy egyedül. Ott csücsül a te védő angyalkád a válladon és minden kívánságodat lesi. S, ha el tudsz csendesedni legbelül úgy igazán, akkor még a hangját és a tanácsait is megleled felfedezni.
A szíved fridzsiderjét finom szeretet lakomákra rendezted be, amiből mindenkinek tudsz osztani és egyre csak azt látod egyre több minden lesz benne, olyannyira, hogy már túlcsordul a szeretetkosárkáktól. Te állhatatos vagy, az általad kipárnázott elveid vezérelnek, mert tudod, hogy ez ad tartást és irányt neked. Lehet, hogy más nem ilyen, de te őket már észre sem veszed. Az idődet csak olyanokkal töltöd, akik feltétel nélkül hisznek benned és úgy szeretnek ahogy vagy. Hiszen az elfogadás és a rugalmasság az, amivel a múlt pocsolyájából a jövő szivárványához tudsz repülni. Így az én hálám most neked szól kedves egyedüllét, ami nekem már nem egyenlő a magánnyal. Köszönöm a hitet és a szeretetet neked, amit üzentél általa nekem. Már a keserű is édes lett számomra és a sótlan is fűszeres.