Éled e az életedet egy egótol vezérelt oldalán? Vajon annak van e igaza, aki hangos, aki folyamatosan perlekedik, kritizál vagy annak, aki a bölcs hallgatásba burkolózik?
Milyen jellem és emberi vonás jellemzi azt, aki folyamatosan támad? Vajon ki kezeli jól? Az, aki beleáll vagy az, aki a másik megjegyzéseit ignorálja, válasz nélkül hagyja?
Mintha mostanában ez a két oldal egyre inkább elhatárolódni látszik. Mielőtt a választ megkapnánk, kicsit nézzünk a színfalak mögé és tárjuk fel azt a személyiséget, aki harcban áll önmagával és a világgal.
Csernus Imre szavaival élve felnőttnek látszó személyek önértékelési problémákkal küzdenek, olyan fel nem dolgozott, mélyben megbújó sérelmekkel rendelkeznek, hogy szinte a hitvallásukká vált, hogy mindenki rossz, kivéve ezen stílusjegyekkel rendelkező személyek.
Bizonyára ismerősen cseng számodra is az a helyzet, hogy te próbálsz kedves lenni, folyamatosan nyelni, míg a másik oldal mindenben csak kritikával tud illetni. Te engedsz, alapos okkal feltételezve azt, hogy legközelebb ő is tesz feléd egy gesztust, de rá kell jönnöd már vagy a századik ilyen naiv elgondolás után, hogy ő nem fog és nem is tud megváltozni.
Megnyugtatlak, nem veled van a baj.
A másik fél nincs azon a szinten, hogy felismerje, nem azon múlik az élet, hogy a másikon átgázolni vagy mindig az utolsó szó jogával élni. Fő jellemvonásaik közé tartozik az önteltség, az önös érdek, az önzés. Rá kell jönni, hogy aki nem rendelkezek kellő érzelmi intelligenciával, ott nem lehet mást tenni, mintsem köszönetet mondani neki, hogy már nem az életed részese.
Egyszerűen lemaradt, ebben az életben ő a te szintedet nem lesz képes megugrani.
Látszólag kedvesek és nem sajnálják az időt arra, hogy a céljukat szunnyadó oroszlánként elérjék. A háttérben megbúvó kezdetben behálózó arcvonások rejtve maradnak a védekező mechanizmusból kifolyólag. Ha már érzik azt, hogy veszélyben vannak, elkezdik megmutatni a foguk fehérjét és nem ismerve lehetetlent egy esetleges elutasítás, egy nem válasz után megsemmisítésre játszanak.
Az ilyen típusú ember, aki mindig támad, az fél leginkább. Magára ölti a védekező pajzsot, ami verbális vagy tettleges agresszióban nyilvánul meg. Az ilyen típusú emberek, belül rendkívül módon sérültek. Gyerekkorukban folyamatos elvárásoknak kellett megfelelniük, minden feltételhez volt kötve, s ők ezt a feltételes szeretetet tanulták meg ezzel megakadályozva, hogy egy egészséges énkép alakulhasson ki. Ha azt érzi, hogy nem kap elég tiszteletet, ez az érzés felszakítja a sebeit. Képtelen a másik érzéseit, igényeit figyelembe venni. E mögött megbújó ok, hogy nem is tud adni, hiszen nem tanulták meg ők sem miként lehet kapni. A másik felé forduló, őszinte figyelmet nem kapták meg, ezáltal nem is várható el tőlük ilyen jellegű pozitív reakció. Mindenki csak addig fontos számukra, amíg meg nem szerzi a vágyott tárgyat. A lényeg, hogy ő legyen a középpontban és minden róla szóljon.
Amit tehetsz, ismerd fel őket, de véletlenül se válj az áldozatává és ne akard megmenteni. Nem fog megváltozni.
Egyszerűen nem tud.
Ismerd fel időben az ilyen játszmákat, mivel ezzel csak magadat fogod meggyengíteni. Aki ennek áldozatául esik, évekbe telik, míg az önbizalmát és önértékelését fel tudja építeni. Sohasem késő kilépni ebből a bűvkörből. Egyet tehetsz, minél előbb véget vetni ennek a kapcsolódásnak, minden szálat lezárni, mindenhol letiltani. Ha te is ilyen vagy ehhez hasonló helyzetbe kerültél, akkor ne késlekedj segítséget kérni szakértőktől.
Ps. Ölelés, Eszter
