Elgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ócsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?
Mindig csak azt tesszük, amit az adott pillanatban a legjobbnak gondolunk. Mindig csak egyszer, mindig csak utoljára, mindig megbocsátani, hinni abban, hogy meg fog változni. Energiákat ölünk abba, hogy szívünket kifacsarjuk a másik kedvéért, csak egy ölelésért, csak egy érintésért. Zavarodottságunkból, tudatlanságunkból és naivitásunkból kifolyólag minduntalan bedőlünk a játszmáknak, a hitegetéseknek, egy buzdító szónak, amikor is rájössz, hogy üres tettek és szavak mindezek és csak egy mézes madzzag az orrod előtt elhúzva.
A barátnőd, az édesanyád, a borbély is már óva int, de te még mindig adsz egy utolsó esélyt. Hiszel, remélsz, közben nem veszed észre, hogy belebetegszel. Vedd végre kérlek észre, hogy ez már téged nem szolgál. Állj fel, dönthetsz úgy, hogy felhagysz minden számodra bántó cselekedettel. Az a silány holmi, amire befizettél, tulajdonképpen megmutatja, hogy miben kell erősödnöd. Ez egy önvizsgálat,tükör, ahol a saját ártatlanságod levetkezett, ami a bűntudatod miatt volt olyan könnyen sebezhető. Ha felismered a mögöttes bűntudatot, akkor az önbüntetésre irányuló igény is elillan és kiemel ebből az állapotból. Már érzed és tudod, hogy ez számodra hatástalan. Magad köré vontál egy védő burkot, és rájössz, hogy mondhatsz nemet. A választás a tiéd.
Az élet a legnagyobb tanítónk és mesterünk. Megtanít és addig tanít, amíg meg nem tanulod a leckét.
Minek a leckéjét? A bánat, a félelem, a harag, a vágy, az elfogadás, a szeretet, a béke leckéjét.
Minden bánat és gyász pszichológiai alapja a kötődés. Kötődés, mert valamiben tökéletlennek gondoljuk magunkat. Az adott személy elvesztését saját énünk, fontos részünk elvesztéseként éljük meg. Minél több energiát fektetünk a másik személybe, annál nagyobb lesz a tőle való függés. A függés pedig magában foglalja a veszteségtől való félelmet.
Addig tedd fel magadnak a „Miért?” kérdést, amíg rá nem jössz, hogy téged nem érhet veszteség.
Miért is félsz a másik elveszítésétől? Miért vágysz biztonságra? A „miért” kérdés vizsgálata a beteljesülés hiányát, a boldogtalanságod forrását fedi fel. Minden vágy egy célt valósít meg.
Itt a cél nem más, mint megfogalmazni a félelmedet, ami visszahúz.
„Egyedül nem fog menni.”
„Egyedül nem leszek rá képes”.
„Sohasem fog így engem más szeretni.” víziókat elengedni.
Légy hálás a másiknak azért, hogy ezt megmutatta neked. A bátorság szintje az, ahol a negatív érzet átcsap pozitívba. A valódi, benned rejlő erő erősít, a téged puszító, gyengít.
Íme a skála a magasabb energiáktól az alacsonyabb szintig.
- béke 600
- öröm 540
- szeretet 500
- ésszerűség 400
- elfogadás 350
- hajlandóság 310
- pártatlanság 250
- bátorság 200
- büszkeség 175
- harag 150
- vágy 125
- félelem 100
- bánat 75
- apátia 50
- bűntudat 30
- szégyen 20
Minél alacsonyabb szintű érzelmi állapotban vagyunk, annál károsabb hatással vagyunk önmagunkra és a közvetlen környezetünkre nézve. Minél magasabb az érzelmi fejlettség szintje, annál pozitívabb visszacsatolásokat kapunk. Elmúlnak a visszatérő betegségek és újfajta élmények kezdenek kibontakozni benned, rálelve a szabadság útjára.
Mit is tegyél? Egyszerűen csak figyeld az érzéseidet, hiszen a válság kényszerített felszínre mindent benned rejlő érzetet. Ha képes vagy kívülről tekinteni rá, akkor képessé válsz a negatívat is elengedni. Ezáltal növelve az önbizalmat, az önbecsülést, melyek révén az élet által elénk gördített feladatokat is képesek leszünk pozitívan kezelni. Öltöztesd új köntösbe a negatív érzést, melyben tulajdonképpen egy rejtett ajándék bújik meg számodra. Minden élettapasztalat, bármilyen tragikus is számodra, tekints rá ajándékként, melynek köszönhetően bekövetkezik a gyógyulás. Élethelyzeteink tehát nem mások, mint benne rejlő növekedés, fejlődés és tapasztalás lehetőségei. Amint észre veszed az árnyékot, elveszíti a rád gyakorolt erejét.
A választás lehetősége a te kezedben van. Elengeded e mindazt, ami fáj vagy ragaszkodsz hozzá? Milyen jövőre vágysz? A gyógyulást választod vagy csatlakozol a keserűségben dagonyázók táborához?
